2017-ben, azaz a romániai parlamenti választásokat követő, illetve a magyarországi országgyűlési választásokat megelőző évben az erdélyi magyar sajtóberkekben szomorú változások történtek. Az események egyik kulcsmomentuma még 2016 decemberében, Szatmárnémetiben zajlott le, ugyanis Orbán Viktor „összefogott” Kelemen Hunorral. Ezután az RMDSZ jónak mondható választási eredményeket ért el, majd következtek a sajtót befolyásoló látványos intézkedések.

Az első „áldozati bárány” a Parászka Boróka nevével fémjelzett Erdélyi Riport volt. Már január elsején lehúzták redőnyüket. Hiábavaló volt bajtársaik ajvékolása és aláírásgyűjtése, a jobb időket is megért, az RMDSZ balliberális magjának ajnározására létrehozott egykori Markó-médiumból mindössze egy blogként működtetett vérszegény és „érdes” honlap maradt.

A következő kiszemelt sajtóorgánum a szintén RMDSZ-közeli, Orbán-fóbiás Maszol volt. Annak ellenére, hogy a hírportál arculatváltását a Szerencsejáték RT támogatta (egy álcázott anyagi és politikai infúzió részeként), Ágoston Hugóéknak nem hozott szerencsét a 2017-es év kezdete. „Érdemeik elismerése mellett” azonnal távozniuk kellett a szerkesztőségből. Pedig megtanulhatták volna Salamon Márton Lászlótól (alias Salitól), hogy „jókor kell jó helyen lenni”. A Maszol jogelődjénél, az Új Magyar Szónál korábban főszerkesztői szerepet betöltő újságíró annyira jól végezte bértollnoki munkáját, hogy hálául szaloniki főkonzullá (vagyis fizetett díszpinttyé) nevezték ki. Azóta is ott végzi nehéz, áldozatokkal teli diplomáciai küldetését. Tanulj tinó, ökör lesz belőled!

Egy másik helycserés támadás Kolozsváron jött létre. Az RMDSZ ügyvezető elnökét a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségének ideiglenes vezetőjévé nevezték ki. Kovács Péter hosszantartó politikai pályafutása során nem csak a Markó-Kelemen hatalmi csoportosulás melletti hányingerkeltő elszegődésével, hanem a Tőkés Lászlót és párttársait illető nemtelen kritika-hadjáratával is felhívta magára a figyelmet. Ennek következményeképpen távoznia kellett a pártból. Kárpótlásul nem főkonzullá, hanem mindössze rádióssá avanzsálták. Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Nem kell csodálkoznunk azon, hogy publicisztikai próbálkozásaival, rádiós jegyzeteivel és a Transindexen közölt cikkeivel az RMDSZ szerecsenmosdatását hajtja végre. Sikertelenül és hiteltelenül. A Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségének szégyenére.

A Marosvásárhelyi Rádiónál azonban minden maradt a régiben. Az intézmény főszerkesztő-helyettese úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Nagy odaadással végzi azt a munkáját, amellyel egykori munkaadója, Markó Béla megbízta. Ennél az intézménynél menedéket kaptak azok, akik balliberális ménkő áldozatai és emiatt korábbi munkahelyükről (például a Maszoltól, Erdélyi Riporttól, Népszabadságtól, Erdély TV-től stb) távozniuk kellett. Nyugodtan kijelenthető, hogy Marosvásárhely az üldözött balliberálisok végvára. Így fordulhat elő az a furcsa helyzet, hogy „Székelyföld hangja” olyan szerkesztővel büszkélkedhet, aki szerint a csíki magyarok állatok, Székelyföld pedig sötét. Lehet-e még ennél is mélyebbre süllyedni?

A Transindexnél is a helyzet nagyjából változatlan, továbbra is Kelemen Attila Ármin a nagyfőnök. Rendületlenül írja nyelvtani és tartalmi szempontból kifogásolható, ideológiailag azonban jól behatárolható cikkeit. Közben volt egy félnótás főszerkesztője is a lapnak, aki magánügyeit teregette ki a Transindex vezércikkében, aminek következtében azonnali felmondásra kényszerült. Persze, a lapra jellemző, hogy az érintett személy megmaradt nagyra becsült szerkesztőnek. Egy dolog azonban biztos: az „összefogás” megvalósulása óta rövidebb pórázra fogták balliberális megmondóembereiket.

Az Orbán-Kelemen összefogás legszomorúbb hozadéka azonban a jelenleg csődvédelem alatt álló Székelyhon portál és a hozzátartozó napilapok (Krónika, Vásárhelyi Hírlap, Csíki Hírlap, Udvarhelyi Híradó stb.) teljes bedarálása. Gyakorlatilag az történt, hogy 2017-ben „ejtőernyős módszerrel” új vezetőket-szerkesztőket hoztak a lap(ok) élére, ők pedig az Orwelli „Négy láb jó, két láb rossz!” rendszert vezették be. Természetesen, akárcsak a Maszolnál vagy a Transindexnél, ahol nem lehetett szidni Kelemenéket, ezeknél az egykoron Fidesz-közeli sajtóorgánumoknál sem lehetett Orbán politikáját kritizálni; az „összefogást” követően azonban már az RMDSZ-t (a leendő gazdit?) is „mentelmi joggal” ruházták fel. Ezzel a végzetes döntéssel minden csatorna megszűnt, amelyen keresztül még kifogásolni lehetett az erdélyi magyarok egyeduralkodó képviseleti szervezetét (pártját), az RMDSZ-t. Hab a tortán az az impertinens, etikátlan eljárás, amellyel már nem csak Orbán Viktor pártolóit tiltják le a Maszolról vagy a Transindexről, hanem az RMDSZ kritikusait is a Székelyhonról (konkrét, megtapasztalt esetben a Vásárhelyi Hírlapról): bármiféle magyarázat nélkül még a Facebook-bejegyzés lehetőségét is megvonják azoktól, akik oda nem illő gondolatokat osztanának meg. A bértollnokok nem szeretik a „(bér)trollokat”! Ez valóban kész csőd.

Az erdélyi magyar sajtót pedig Isten nyugosztalja!

Facebook Comments